Mindenütt fehérség ami belém issza magát.

Kinyitom szemem és nyújtózok egyet…

Váltás! (Hallatszik mellőlem.)

Nyújtózkodtam még egyet és elindultam. Leültem a derékig érő nedves illatos fűbe, kémleltem a fennsíkot. Minden zöld volt körülöttem , a fák burkolóztak a hajnali vörös nap meleget adó fényébe. Arcomat a harctól mélyen szántott barázdák övezték amin a nap melengető sugarai árnyjátékot játszottak.

/Élvezd ki, talán ez az utolsó hajnalod./

Marokra fogtam a kardomat…

…hát eljött az idő.

 

Hátratekintettem, láttam maradék hat társamat pihenni . Álmukat megfertőző kellemetlen sötét erők jelenléte szinte már ITT a fizikai síkon is látszott.  Álmainkban a sötétség és félelme, kételyeket mint bűzösen bugyogó fekélyek  fertőzték elménket. 

Vess véget ennek..

Távolba tekintettem ahol megláttam felénk menetelő sereget.

Felkeltem a fű öleléséből és felébresztettem társaimat.

Nyújtóztak ellenőrizték fegyverzetük és páncéljaikat, majd elmormoltunk egy közös imát miközben  csatarendbe álltunk.

Egy szót se váltottunk , csak néztünk , figyeltük a közeledő hadat.  Régóta készültünk erre az ütközetre.

 

 

***

Engem még kiskoromban mikor anyám méhéből a „kiválasztottak” útjára léptem elszakítottak a kellemes egyszerű élettől. 2 éves koromtól bekerültem a /táborba/ ahol nem volt más dolgom mint, hogy készüljek és eddzem magam. Az ottani szüleim nagyon kedven bántak velem. 7 éves koromra tudtam az alkímia alapjait, értettem a sámánok nyelvét és már elbírtam a kardot is. 10 éves koromig kitanultam a kovácsolást a lovaglást és a bajvívást. Testünk, lelkünk és szellemünk fejlesztését megkövetelték tőlünk. 12 éves koromtól 2 éven keresztül azzal kellet tölteni az időmet, hogy a saját kardomat megalkossam. Eleinte csak fejben kellet összeraknom, majd aztán alkímiai segítséget kellet hívnom hozzá. Az agyag melyet alakítottam kezdetben csak a szinbólumokkal lett felruházva. Ezek után következtek a ráolvasások.
 Heteket kellet töltenem étel és víz nélkül…
Üdvözöllek barátom, sokat dolgoztam, hogy itt lehess velem most. Életre keltettem az élettelen agyagot. Csak egy dolog volt hátra…
… a beavatás

14 éves voltam. Nyári napforduló estélyén minden egyes társammal együtt a tűz körül ültünk. A lángok már-már a holdat nyaldosták. A sámán kilépett a kis sátrából és heves kántálásba kezdett…
…tudtuk a dolgunkat …
… felhajtottuk az italokat mit a sámán nyújtott át a tánc közben… 

 

Elindultunk…

Csak egy lépést kellet megtennem és tudtam, hogy merre is induljak ebből a világból tovább . A türkisz kék tüzek és a furcsa lények kisérték az utamat… átéltem az egyedül létet. Megértettem miért is kellet ennyit készülnöm és tanulnom az eddigi életem folyamán.  Felnéztem az égre és a hold vörös színben égett az égbolt sötétkék felszínén. 
Erre vagyok… Szólt a hang.
Elindultam a hang felé…
Beléptem a barlangba ahonnan jött a hang és elém tárult egy lény…
…egy lény aki ismerős volt és barátságos, magas és erős. Valami furcsa kékes-lila szín égett körülötte.
Ilyen tiszta aurát se láttam még gondoltam.

Köszönöm. Felet a gondolatomra.
Tudod ki vagyok én ? Kérdezte.

Igen, akit megteremtettem, te vagy a kardom.
A feladat adott, valahogy tényleg az enyém kell, hogy legyen…
Fárasztó csatának nézünk elébe mondta mosolyra kerekedett szájjal.
Elménk csatája még a fizikai síkon is hallatszott. Megfáradva egymásnak estünk mint két oroszlán, harcoltunk a túlélésért. Tudtam ha alulmaradok, akkor halottként térek vissza. Egymás karját tépve fetrengve a sárban órákon át tartó küzdelmet vívtunk.
Hisz…

 

Ez…

Teljesen …
Hátraugrottam ledobva magamról, majd teljes szívemből…

 

Megöleltem…

Üdvözöllek bennem…

Felültem, kezemben a  kardal.

Megszületett a kardom és most már csak engem „szolgál”.
Sámán jött be a kunyhóba és közölte, hogy 4 évet töltöttem odaát.

18 évesen megkellet újra tanulnom járni mozogni és küzdeni.

22 éves koromra visszanyertem a 14 éves koromban lévő gyorsaságot és ügyességet. 26 évesen hagytam el a /tábort/ először. A következő 4 év alatt megismertem a szerelmet és az átlagemberek nyugodt életet. Megláttam olyan világokat melyeket eddig csak meséltek. Ízleltem és élet minden ebben a 4 évben. A /parancsom/ a küldetésem az volt minden nap 7 órát magam fejlesztésével kellet töltenem.

Azt hiszem 31 éves koromat már …

***

 

 

Mintha előttünk termettek volna…

Itt álltak velünk szemben.

 A szemünkbe néztek, csak a sötét vigyoruk és, vörös szemük tűnt elő a csukják alól. Egy szót se szóltak csak néztek, a hangokat csak a gondolatainkban  hallottuk.
A Harcosok felsorakoztak egymással szemben, a nap már sárgállott, elhagyta vöröses udvarát. A szél sem fújt, egy madár se hallatszott.
Kezünk a kardon díszelgett.

Bevillant valami furcsa érzés de mi előtt…

TACCS…

Hasító fájdalmat éreztem a tarkómon…

…megrogytam, kezemmel megtapintottam a fejem , éreztem a szilánkosra tört koponyámat.

Megfordultam és láttam társam kezében a vérrel festett buzogányt.
De…
Testem cselekedett az elmém tompa volt.
A kardommal egyenesen a szívét döftem keresztül, közben a szemébe néztem, de csak a kétségekkel teli szemében a megfertőzött elméje csillant fel.
Minden elkezdett elsötétülni , eszméletemet vesztettem, ébredésem 7 nappal később lehetett.

Nem vagyok magamnál, de tudom, hogy bajban vagyok.
A Sámán hangját hallottam majd a hanghoz később bekúszott a kép is…
… Engedd el…
Engedd el…

 

Ezt most nem te nyerted…

… Akkor hát engedd el…

Mély lélegzet után gondolatban elköszöntem, majd megköszöntem mindent amit értettem tettek.
Készen állok.

hfffffffffff…..

Nagy csattanással keringtem a testem nélkül egy furcsa éteri közegben.
Meghaltam…

….

 

*** / \ ***

Halálom élményét
Később   lehetséges
hogy leírom, de most
most még nem …
*** \ / ***